2012. október 31., szerda

Összefogunk koncert a SYMA Csarnokban november 15-én


SI


http://www.osszefogunk.hu/index.html

2012. október 30., kedd

Csajkovszkij: Anyegin, balett bemutató az Operaházban

SI
Pjotr Iljics Csajkovszkij / Kurt-Heinz Stolze / John Cranko
Anyegin
Balett három felvonásban
Bemutató: Magyar Állami Operaház, 2012. november 3., 4.


Zeneszerző: Pjotr Iljics Csajkovszkij
Hangszerelte: Kurt-Heinz Stolze
Koreográfus: John Cranko
Színpadra állító balettmester: Agneta Stjernlöf-Valcu
Betanító balettmester: Victor Valcu
Díszlettervező: Thomas Mika
Jelmeztervező: Thomas Mika / Maren Fischer
Jelmeztervező asszisztens: Diana Eckmann
Világítástervező: Steen Bjarke
Karmester: Csányi Valéria / Héja Domonkos / Déri András
Tatjana: Aliya Tanykpayeva / Radinya Dace
Anyegin: Oláh Zoltán / Liebich Roland
Olga: Felméry Lili / Pap Adrienn
Lenszkij: Leblanc Gergely / Medvecz József / Majoros Balázs
Gremin: Apáti Bence / Szirb György
Madame Larina: Kőszegi Katalin / Gikovszki Sznezsana
Dada: Soós Erika

További előadások: november 4., 7., 9., 15., 17., 24., 2013. március 21., 22., 24., 27.

A világon az elsők között: Budapesten az újraálmodott Anyegin

Az 1927-es születésű, Dél-Afrikai származású John Cranko az 1960-as években koreografálta mára világhírűvé vált Anyegin-balettjét. A művet 1965 áprilisában mutatta be a Stuttgart Ballet; ahogyan két évvel később a szerző által átdolgozott változatot is. John Cranko 1973-as halála óta a darab jogtulajdonosa a stuttgarti együttes, amelynek vezetői az Anyegin színrevitelét szigorú szabályok és komoly követelmények szerint engedélyezik az egyes országok balett társulatainak.
A Puskin verses regénye alapján készült táncszínpadi művet, csakúgy, mint Cranko egyéb koreográfiáit a legnagyobb presztízsű nemzetközi színpadok – mint például a New York-i Metropolitan, a Covent Garden, a müncheni Bajor Állami Balett, a berlini vagy a bécsi opera – folyamatosan repertoáron tartják. Solymosi Tamás, a Magyar Nemzeti Balett megbízott igazgatója most visszaemeli a társulat kínálatába az Anyegint, amelynek jogait néhány éve elvesztette a budapesti együttes. A lehetőség visszaszerzése balettdiplomáciai áttörésként is értékelhető, melynek nyomán a jogtartók küldöttei megbizonyosodtak az Operaház balett társulatának magas szintű kvalitásairól, ezután köttetett meg a megállapodás.
Bár a darab hazai bemutatója tíz esztendeje lezajlott, a 2012-es színrevitel a zászlóshajók közé navigálja a Magyar Nemzeti Balett társulatát. A Thomas Mika által tervezett új díszlet- és jelmezkollekcióban ugyanis a világon még csak néhány együttes tartja műsoron az Anyegint.

Thomas Mika klasszikus és modern balett előadásokhoz készített díszlet-, jelmez- és világításterveivel vált ismertté világszerte. A Hamburgi Színházművészeti Főiskolán végzett rendező szakon, majd mindössze 25 évesen, a Berlini Operaház balettegyüttese felkérésére, elkészítette első díszlet-jelmeztervét. Olyan neves koreográfusokkal dolgozott együtt, mint Edward Clug, Leo Mujic vagy Kevin O’Day.
A klasszikus balett gyöngyszemei közül Derek Deane Kaméliás hölgyéhez és a halhatatlan John Cranko Anyeginjéhez, valamint Rómeó és Júliájához alkotott terveket, olyan kiváló együttesek számára, mint a Stuttgart Ballet, a Berlini Állami Balett, a szöuli Universal Ballet, a Kínai Nemzeti Balett vagy a Flandriai Királyi Balett. A budapesti Anyegin-produkció mellett jelenleg egy augsburgi Kevin O’Day produkción és egy chicagói, egész estés, Chagall ihlette baletten dolgozik.

A november 3-ai bemutatót hónapokkal megelőző szereplőválogatás a stuttgarti mesterek felügyeletével történt. A megfelelő karakterek kiválasztása után a jogtulajdonosok kérték fel és delegálták a betanító balettmestereket. A felkészülést Agneta Stjernlöf-Valcu és Victor Valcu, a Svéd Királyi Balett koreográfusa és egykori szólistája segítette. A stockholmi mesterpáros 2010-ben a Svéd Királyi Balett számára, majd a milánói Scalában tanította be az Anyegint, 2011-ben Buenos Airesben és Szöulban szintén közösen állították színpadra Puskin világhírű művét. Agneta Valcu az Opera magazinnak adott nyilatkozatában kiemelte: lenyűgözi a Magyar Nemzeti Balett együttesének technikai iskolázottsága, a szólisták kiváló előadói képessége. Hozzátette, hogy a nagyszámú tehetséges fiatal férfitáncos jelenléte másutt ritkaság, emellett előnyként értékelte a táncosok kulturális ismereteit.

Kazah balettcsillag debütál a Magyar Nemzeti Balett Étolile-jának partnereként

A Magyar Nemzeti Balett kötelékében a 2012/2013-as évadtól új prímabalerinát üdvözölhet a közönség. Aliya Tanykpayeva a 2003-as Luxemburgi Nemzetközi Balettverseny nagydíjasa, a Kazahsztáni Klasszikus Balett Intézetben végzett. Pályáját az almati-i Állami Balettegyüttesnél azonnal első magántáncosi pozícióban kezdte, két év múlva pedig a leghíresebb orosz balettiskolákban végzett táncosokat foglalkoztató Imperial Russian Ballet együttesének szólistája lett. 2005-től a bécsi Staatsoper, 2009-től a Zürichi Operaház színpadán táncolta el a balettirodalom legnagyobb klasszikus női főszerepeit, emellett számos kortárs darabban is színpadra lépett.
Tatjana szerepében Oláh Zoltán első magántáncos partnereként debütál a Magyar Állami Operaházban. A címszerepet táncoló Oláh Zoltán táncművész a Magyar Állami Operaház történetében, a 2011/2012-es évad végén, elsőként vehette át a friss alapítású Étoile-díjat, amelyet az idei évad teljes hosszában egyedüliként visel a Magyar Nemzeti Balett társulatában. Oláh, aki a darab 2002-es bamutatóján Lenszkij szerepét táncolta, idén új karakter megformálásával mutathatja meg tudását Cranko darabjában.
John Cranko Anyeginje igazi sikerdarabnak ígérkezik a Magyar Nemzeti Balett előadásában. A látványos és bravúros színpadi megoldásokkal átszőtt, gazdag koreográfiai lépésanyagot a közönség könnyen értelmezi, a táncosoknak ugyanakkor komoly kihívást jelent.
A bemutatón a Magyar Állami Operaház zenekarát Héja Domonkos megbízott főzeneigazgató vezényli.

„Jelenléte még ma is érezhető” – Horst Vollmer John Crankóról

John Cranko nem volt teljesen ismeretlen, amikor Stuttgartba érkezett, hiszen addigra Nagy Britanniában fiatal és ígéretes koreográfusként nagy hírnevet tudhatott magáénak; 1958-ban ő állította színpadra Prokofjev Rómeó és Júliáját a Milanói Scala társulatánál. Benjamin Britten művének, a Pagodák hercegének premierjének köszönhetően, melyet a brit Királyi Balett számára rendezett meg 1957-ben, vendégkoreográfusi meghívást kapott a Württembergi (ma: Stuttgarti) Színháztól 1960-ban. A színház igazgatója, Walter-Erich Schafer, akinek a közreműködése nélkül Cranko és társulata későbbi sikere elképzelhetetlen lett volna, 1961-ben, a Pagodák hercege bemutatóját követően kinevezte Crankót a színház új balettigazgatójává.
www.opera.hu

2012. október 29., hétfő

Óbudai Társaskör

SI

November 7-én délután 16 órakor az Óbudai Társaskörben érdekes programra hívják a zenekedvelőket.
A világjáró magyar mezzo szoprán énekesnő, BUDAI LÍVIA a Pro cultura hungarica kormánykitüntetés tulajdonosa pár napra hazalátogat. Most Strasbourgban vendégszerepel. A művésznő a Magyar Állami Operaház évadnyitó társulati ülésén ősszel megkapta a Rákóczi Katalin által alapított Osváth díjat az elmúlt szezonban kiválóan megformált Gertrudis alakításáért.
Az Óbudai Társaskörben László Zsuzsa szerkesztő-riporterrel beszélgetve számol be életének fontosabb eseményeiről, a mostani feladatokról, majd levetítik a Duna tv-ben készült portré filmjét.
Szeretettel várják az érdeklődőket.

2012. október 24., szerda

Magyarország – A 2012 Helsinki könyvvásár díszvendége

SI

Unkari lähellä


2012. október 25–28.


Nagy örömünkre szolgál, hogy Magyarországot hívták meg az idei Helsinki Könyvvásár díszvendégének, és hogy a Helsinki Könyvvásárhoz kapcsolódva 13 magyar vonatkozású könyv jelenik meg Finnországban.
A Publishing Hungary program keretében szervezett könyvvásári megjelenés alkalmából – magyar és finn szakmai partnerekkel együttműködve – közel harminc magyar vendég kiutazására és szakmai bemutatkozására nyílik lehetőség, a Helsinki Könyvvásáron idén félszáz magyar vonatkozású program hozza közel Magyarországot.
A magyar díszvendégség mottója: Unkari lähellä (Magyarország közel van). A mottó nemcsak azt fejezi ki, hogy a könyvvásáron Magyarországot és a magyar kultúrát elérhető közelségbe hozzuk a finn látogatók számára, hanem azt is jelezni kívánjuk, hogy a két földrajzilag távoli országot gazdag kulturális kapcsolataink mindig is közel hozták, hozzák és hozhatják egymáshoz. Bár a rokon finn és magyar nyelv több ezer év alatt annyira eltávolodott egymástól, hogy ma már nem értjük egymás beszédét, mégis könnyen szót értünk közös kulturális örökségünk, hasonló történelmi tapasztalataink és mentalitásunk, valamint egymás iránt érzett szimpátiánk miatt. Kulturális kapcsolataink gazdagsága, egymásra figyelésünk a könyvészetben is bemutatható, közös hagyományaink, a két nemzeti kultúra kapcsolódási pontjai könyvekben is megjelennek. A Helsinki Könyvvásáron a magyar díszvendégség ezt a kulturális és mentális közelséget, rokonságot kívánja kifejezni többek között néhány fókuszba állított téma kapcsán. A díszvendégség kiemelt fókuszai: a gyerekkönyvek, ifjúsági irodalom, Rácz István életműve, a néprajzi kapcsolatok, a nemzetközileg egyedülálló magyarországi „Kalevala-kultusz“, valamint a 100 éve született Örkény István.
A magyar stand tájékoztató pultjánál finn és angol nyelvű szóróanyagok várják a látogatókat, kerekasztalbeszélgetéseink szinte folyamatosan kínálják az érdekesebbnél érdekesebb témákat. A gyereksarokban szép könyvek mellett a Finn–Magyar Társaság által szervezett játékos foglalkozásokkal várjuk a fiatalabbakat, többek között a finn iskolákban rendezett magyar témahét résztvevőit. A könyvújdonságok mellett könyvritkaságokat és művészkönyveket is bemutatunk.

Kiállítások a Könyvvásáron
Magyar művészkönyvek > Kirjakahvila pódium (6d77) és Magyar stand (6d87)
Légihíd – Tímár József és Benjam Pöntinen finnországi és magyarországi természetfotói > Waltari pódium mögötti folyosó (6a67)
Hoppál Mihály sámánokról készített fényképei > Kirjakahvila pódium mögötti folyosó (6d77)
„Magyar Kalevala“ > Magyar stand (6d87)
Comics and Comments – finn-magyar képregénykiállítás > Sarjakuvaseura stand (6g131)

A Publishing Hungary program
A Nemzeti Kulturális Alap Publishing Hungary programja Magyarország nemzetközi könyvvásári megjelenését támogatja 2012 és 2014 között. A program célja a magyar könyvkultúra, a magyar szépirodalmi és tényirodalmi művek népszerűsítése, megismertetése a nemzetközi szakmai és olvasóközönséggel. A programot a Balassi Intézet szervezi, amely kiemelt szerepet játszik Magyarország kulturális diplomáciájának alakításában. Irányító szervként koordinálja és összefogja a 19 külföldi magyar intézet tevékenységét. A finn–magyar kulturális kapcsolatok sokszínűsége indokolta, hogy 1980-ban Helsinkiben is megnyíljon a Magyar Kulturális és Tudományos Központ, amely a 2012-es Helsinki Könyvvásár magyar díszvendégségének programjait is szervezi.


Helsinki Magyar Kulturális és Tudományos Központ
Cím:
Kaisaniemenkatu 10
00100 Helsinki
www.unkarinkulttuuri.com

2012. október 23., kedd

Cezanne in the Budapest Fine Art Museum

SI
CÉZANNE AND THE PAST
TRADITION AND CREATIVITY

26 October 2012 – 17 February 2013
The exhibition has come into being thanks to the exclusive sponsorship of the Hungarian subsidiaries of the ING Group, which supported the show with 120 million HUF within the framework of its long-term programme.

The works at the Budapest exhibition showcasing a unique perspective of Cézanne’s oeuvre have been loaned from some 40 collections by museums such as The J. Paul Getty Museum in Los Angeles, the National Gallery of Australia in Canberra, the Musée d'Orsay and the Musée du Louvre in Paris, the Kunsthaus in Zurich, London’s National Gallery, the British Museum and the Tate Modern, the Uffizi in Florence, the Albertina in Vienna, the New York Metropolitan Museum of Art, the Washington National Gallery of Art, the Boston Museum of Fine Arts, as well as the Art Institute of Chicago, as well as from several important private collections (in Basel, London, Zurich, Frankfurt and Rio de Janeiro).

The exhibition will display some one hundred of Cézanne’s works, including numerous compositions which the master drew based on his studies of works by the old masters. The works by the old masters will be displayed next to Cézanne’s paintings, water colours and drawings to clearly demonstrate through the discovery of similarities and differences both the impact of the old masters on Cézanne’s art and the power of his composition. For a century now Cézanne has been seen as an artist who encapsulated the painting of the previous centuries and founded modern art. In relation to this the exhibition explores how Cézanne discovered the art of the old masters for himself and in what way this helped him to create that of his own. Throughout his life Paul Cézanne studied the works of his great predecessors. He made direct copies, borrowed motifs and analysed the compositions. In museums and in the art of his contemporaries he searched for clear ideas expressed by others that would inspire him. However, he was left feeling dissatisfied after merely translating these works into his own “language”; and so instead, while developing his own art, he elaborated those ideas hidden in the works of his predecessors that were important to him. After this, where he deemed possible, he incorporated the elements he discovered into his own works.

Through the chief works showcased at the exhibition, such as the Parisian Card Players (1893-96, Musée d’Orsay, Paris) and the New York Card Players (1890-92, The Metropolitan Museum of Art, New York), Montagne Sainte-Victoire (1882, The Courtauld Institute, London) and Montagne Sainte-Victoire with Large Pine (Phillips Collection, Washington D.C.), Harlequin (1888-90, Washington, National Gallery of Art), The Bathers (1899/1904, Chicago, Art Institute), Kitchen Table (1888-90, Musee D’Orsay, Paris) and Madame Cézanne in a Red Armchair (1877, Museum of Fine Arts, Boston) Cézanne’s ties to the traditions of classical painting take shape, while his own voice and creative artistic genius are revealed.
In the exhibition the work of art by Cézanne’s predecessors are displayed next to his own, allowing us to find the affinities between them or discover the differences. This facilitates an understanding of why the French master selected these works upon which to base his own, how long these compositions and motifs influenced him, and how often and in how many versions they turn up again and again.

Through the chief works showcased at the exhibition, such as the Parisian Card Players (1893-96, Musée d’Orsay, Paris) and the New York Card Players (1890-92, The Metropolitan Museum of Art, New York), Montagne Sainte-Victoire (1882, The Courtauld Institute, London) and Montagne Sainte-Victoire with Large Pine (Phillips Collection, Washington D.C.), Harlequin (1888-90, Washington, National Gallery of Art), The Bathers (1899/1904, Chicago, Art Institute), Kitchen Table (1888-90, Musee D’Orsay, Paris) and Madame Cézanne in a Red Armchair (1877, Museum of Fine Arts, Boston) Cézanne’s ties to the traditions of classical painting take shape, while his own voice and creative artistic genius are revealed. Cézanne deservedly occupies a place among the greatest masters in the history of art, yet the public at large are familiar with only a narrow selection of his oeuvre. However, the Budapest exhibition that is soon to open seeks to provide one possible interpretation of his artistic path spanning four decades through a special approach to his work – by examining Cézanne in the context of his ties with the masters he held in great esteem.

In the first section of the exhibition visitors can admire two of Cézanne’s masterpieces – his painting titled Montagne Sainte-Victoire with Large Pine, depicting a mountain in the vicinity of Aix-en-Provence, and its London version – placed in a unique context. The historical framework for these two important landscapes of Cézanne’s oeuvre are provided by Nicolas Poussin’s Landscape with the Ashes of Phocion and George Braque’s Park Carrières-Saint-Denis; thus, one of the most important themes of the Budapest show comes into focus at the beginning of the exhibition, namely the role the great masters may have played in the development of the organic system of Cézanne’s art.

The portraits (sculptures, paintings, drawings and prints) linked to Cézanne’s private life as well as to his circle of friends from his adolescent years and the artists he met in his youth are shown in parallel with the development of his oeuvre in a somewhat supplementary way. The Budapest show is, after all, the first Hungarian exhibition of Cézanne; thus, visitors need to be given a biographical context for the groups of works arranged according to a scientific concept.

Cézanne’s early works can be seen in a separate section, helping visitors to form a picture of the painter’s developing drawing skills and to comprehend which of his predecessors he chose as models in this period. Later, in the 1870s, Camille Pisarro exerted a major influence upon Cézanne. The two artists studied the old masters together and this further shaped Cézanne’s artistic approach. The still lifes that came into being between 1877 and 1906, including the recently restored Buffet from the collection of the Museum of Fine Arts, are displayed in a separate part of the exhibition. The landscapes, which beautifully exemplify Cézanne’s individual expression, can also be viewed in a separate chapter. Breaking away from tradition the master called himself the “conscience of the landscape” and rejecting the aerial and linear perspective he professed that the mass of forms and clarity of colours should be accorded equal rank in every point of a picture. Here Cézanne’s ties to the old masters are contextualised through works by Poussin and other artists.

Also displayed at the Budapest exhibition are Cézanne’s two compositions titled The Card Players: a two-figure version preserved in the Musée d’Orsay in Paris and a four-figure version from the collection of the New York Metropolitan Museum, together with works by Le Nain and Daumier regarded as their archetypes, while a parallel is drawn with works by Ostade.

Cézanne’s late portraits and the preliminary studies made for The Bathers are also allocated a separate part of the exhibition, as well as three versions of the composition which according to the art historians studying his oeuvre “represent the greatest heights of Cézanne’s constructive way of painting”.

As the closing chord of the exhibition those players appear (e.g. Charles Baudelaire, Julius Meier-Graefe, Roger Fry, Louis Philip and Simon Meller) whose writings contribute towards an interpretation of Cézanne and his ties to the old masters.

The essays in the exhibition catalogue were written by such notable scholars of international Cézanne research as Richard Shiff, an American expert on 19th century French painting, Caroline Elam, a professor of art history at the Harvard Center, Mary Tomkins Lewis, the former editor of Burlington Magazine, Cézanne monographers Inken Freudenberg and Peter Kropmanns, a researcher at Oxford University, Linda Whiteley, the curator of The Courtauld Institute of Art, Nancy Ireson, museum director Lucas Gloor and professor of art history Klaus Herding, as well as Isabelle Cahn, the curator of the Musée d’Orsay.

Cézanne’s art is showcased at numerous exhibitions in prominent museums of the world year in year out; these being engaged in a constant dialogue. The Budapest show will now join this dialogue in order to contribute to a better understanding of the artist and to provide a picture of him to the people of today.

The exhibition was directed and the concept elaborated by Judit Geskó, the director of the Museum of Fine Arts’ Collection of Art after 1800, and the curator of the shows Monet and Friends, which opened in 2003, as well as Van Gogh in Budapest, staged by the museum in 2006.

Cézanne kiállítás a Szépművészeti Múzeumban

SI
CÉZANNE ÉS A MÚLT
HAGYOMÁNY ÉS ALKOTÓERŐ

2012. október 26 – 2013. február 17.

Cézanne életművének újszerű, eddig még egyetlen kiállításon sem bemutatott megközelítését tűzte ki célul a Szépművészeti Múzeum október végén nyíló, Cézanne és a múlt. Hagyomány és alkotóerő című nagyszabású tárlata. A francia posztimpresszionista alkotó csaknem 100 művét felvonultató kiállítás a festő régi mesterekhez való viszonyáról és ezzel összefüggésben a klasszikus képzőművészet megújításában játszott szerepéről kíván áttekintést adni, mintegy 40 olyan művet is bemutatva, melynek alkotói (többek között Luca Signorelli, Raffaello, Michelangelo, Poussin, Chardin, Goya, Delacroix, Courbet) nagy hatással voltak Cézanne művészetére.

A kiállítás létrejöttét az ING Csoport magyarországi leányvállalatai kizárólagos vállalati szponzorként, tartós támogatási program keretében 120 millió forinttal támogatták.

A Cézanne életművét egyedi módon megközelítő budapesti kiállításra szerte a világból - a Los Angeles-i The J. Paul Getty Múzeumtól a canberrai National Gallery of Australia múzeumáig - mintegy 40 gyűjtemény kölcsönzött műtárgyakat, köztük a párizsi Musée d'Orsay és Musée du Louvre, a zürichi Kunsthaus, a londoni National Gallery, a British Museum, a Tate Modern, a firenzei Uffizi, a bécsi Albertina, a New York-i Metropolitan Museum of Art, a washingtoni National Gallery of Art, a bostoni Museum of Fine Arts, az Art Institute of Chicago, és több jelentős magángyűjtemény (Bázel, London, Zürich, Frankfurt, Rio de Janeiro).

A kiállítás Cézanne mintegy száz művét, köztük sok olyan kompozícióját mutatja be, amelyet régi mesterek műveinek a tanulmányozása alapján készített. A kiállításon a régi mesterek művei a Cézanne festmények, akvarellek és rajzok mellett láthatóak majd, hogy az azonosságok és különbözőségek fölfedezése során a kiválasztott korábbi művek hatására és Cézanne kompozíciós erejére egyértelműen fény derüljön.

Cézanne-ra egy évszázada úgy tekintünk, mint aki összefoglalta a korábbi századok festészetét és megalapozta a modern művészetet. Ezzel összefüggésben a kiállítás azt vizsgálja meg, hogyan fedezte föl Cézanne a maga számára a régi mesterek művészetét, s hogyan alkotta meg ennek segítségével a magáét. Paul Cézanne egész életét végigkísérte a nagy elődök műveinek tanulmányozása. Közvetlen másolatokat készített, motívumokat kölcsönzött, elemezte a kompozíciókat. A múzeumokban és a kortársak műveiben is a mások által már kifejezett, világos gondolatokat kereste, olyanokat, amelyek visszhangot keltettek benne. De sohasem elégedett meg azzal, hogy lefordítsa ezeket a maga „nyelvére”, hanem saját művei kidolgozása során bontotta ki az elődök műveiben rejtőzködő számára fontos tanulságokat. Amit ezek után beépíthetőnek ítélt, azt beépítette a művészetébe.

A kiállításban Cézanne művei mellett ott találjuk az elődök alkotásait is, megkereshetjük az azonosságokat, felfedezhetjük a különbözőségeket, s kiderülhet, hogy miért választotta ezeket a műveket, és ezek a művek és motívumok milyen hosszan hatottak, milyen sokszor és hányféle változatban kerülnek elő újra és újra.

A kiállításon felvonultatott főműveken keresztül, amilyen például a párizsi Kártyázók (1893-96, Musée d’Orsay, Párizs) illetve a New York-i Kártyázók (1890-92, The Metropolitan Museum of Art, New York), a Montagne Sainte-Victoire (1882, The Courtauld Institute, London) és Montagne Sainte-Victoire a nagy píneával (Phillips Cellection, Washington D.C.), az Harlequin(1888-90, Washington, National Gallery of Art) illetve a Fürdőzők (1899/1904, Chicago, Art Institute), vagy a Konyhaasztal (1888-90, Musee D’Orsay, Párizs) és bostoni Madame Cézanne vörös karosszékben (1877, Museum of Fine Arts, Boston) is kirajzolódik Cézanne klasszikus festészeti hagyományhoz való viszonya, ezzel együtt pedig megmutatkozik sajátos hangja, és alkotói zsenialitása.

Cézanne a művészet történetének legnagyobb mesterei közé tartozik, azonban a nagyközönség életművének egy nagyon leszűkített válogatását ismeri. A most megnyíló kiállítás azonban a négy évtizedes művészi út egyik lehetséges olvasatát kívánja adni, az életművet egy különleges megközelítésben - Cézanne és az által nagyra tartott mesterek viszonyának szempontjából - vizsgálva.

A tárlat első szekciójában Cézanne két remekművét, a Montagne Sainte-Victoire a nagy píneával című festményét és az Aix-en-Provence közelében magasodó hegyet ábrázoló festmény londoni változatát sajátos kontextusban láthatja a közönség. Itt Nicolas Poussin Táj Phocion hamvaival és Georges Braque Park Carrières-Saint-Denis-ben című képei adnak történeti keretet a Cézanne életmű két fontos tájképének, így már a kiállítás elején körvonalazódik a budapesti tárlat egyik fontos témája, mégpedig az, hogy a nagy mesterek milyen szerepet játszhattak Cézanne organikus rendszerének a kialakításában.

Cézanne magánéletével, a kamaszkori baráti és a fiatal kori művész körökkel kapcsolatos portrék (szobrok, festmények, rajzok és grafikák) az életmű alakulásával párhuzamosan, mintegy kiegészítésképpen jelennek meg a kiállításban. A budapesti bemutató ugyanis az első magyarországi Cézanne tárlat, így a közönség számára életrajzi összefüggéseket is fel kell tárnia, párhuzamosan haladva a tudományos koncepció által összekapcsolt mű együttesekkel.

A tárlaton külön szekcióban találkozhat a látogató Cézanne korai műveivel, amelyek alapján képet alkothat a festő kialakuló rajztudásáról, valamint arról, hogy ebben az időben mely elődöket tekintette követendőnek. Később, a hetvenes években Camille Pisarro volt nagy hatással Cézanne-ra. Közösen tanulmányozták a régi mestereket, tovább formálva ezzel Cézanne alkotói látásmódját. A tárlat külön részben mutatja be a mester 1877 és 1906 között született csendéleteit – köztük a Szépművészeti Múzeum most restaurált Tálalóját. Szintén külön szekcióban találkozhat a látogató a tájképekkel is, amelyek jól jellemzik Cézanne egyedi látásmódját. A mester szakítva a hagyományokkal magát a „táj öntudatának” nevezve, elutasítva a levegő és vonalperspektívákat azt vallotta, hogy formák tömege és a színek tisztasága a kép minden pontján egyenrangú kell legyen. Itt többek között Poussin alkotásai segítenek eligazodni Cézanne régi mesterekhez való viszonyában.

A Kártyázók párizsi Musée d’Orsay-ban őrzött két alakos és a New York-i Metropolitan Museumban őrzött négyalakos kompozíciója is látható a kiállításon, mégpedig az előképeknek tartott Le Nain és Daumier alkotásokkal együtt, valamit párhuzamba állítva Ostade műveivel.

Ugyanígy külön kiállításrészben kaptak helyet a késői portrék majd a Fürdőzőkkel kapcsolatos előtanulmányok, és a festmény három változata, amely az életművet vizsgáló művészettörténészek szerint a „cézanne-i építkező festészet legmagasabb ormait jelenti”

A kiállítás záróakkordjaként megjelennek azok a szereplők (pl. Charles Baudelaire, Julius Meier-Graefe, Roger Fry, Fülep Lajos vagy Meller Simon), akik írásaikban segítenek Cézanne és a mesterek viszonyának az értelmezésében is.

A kiállításhoz kapcsolódó katalógus tanulmányait a nemzetközi Cézanne-kutatás olyan kiválóságai írták, mint Richard Shiff, a 19. századi francia festészet amerikai szakértője, Caroline Elam, a Harvard Center művészettörténész professzora, a Burlington Magazin egykori szerkesztője, Mary Tomkins Lewis, Inken Freudenberg, Peter Kropmanns Cézanne monográfusok, Linda Whiteley az Oxfordi Egyetem kutatója, Nancy Ireson, a The Courtauld Institute of Art kurátora, Lukas Gloor múzeumigazgató és Klaus Herding művészettörténész professzor, Isabelle Cahn a Musée d’Orsay kurátora.

A világ nagy múzeumaiban Cézanne művészetét számos kiállítás mutatja be évről-évre, s ezek egymással is párbeszédet folytatnak. A budapesti kiállítás ebbe a párbeszédbe kapcsolódik be azzal a szándékkal, hogy hozzásegítsen a művész jobb megértéséhez, és képet adjon róla a ma emberének.

A tárlat tudományos koncepciójának kidolgozója, rendezője Geskó Judit, a Szépművészeti Múzeum 1800 utáni gyűjteményének vezetője, a 2003-ban nyílt Monet és barátai valamint a 2006-ban bemutatott Van Gogh Budapesten című kiállítások kurátora.

Elfenbein pehelypaplan és párna készítés, tisztítás

SI
Szép és meleg pehelypaplan a Teréz körúton.


Üzlet: Budapest, 1067
VI. Teréz krt. 35.
Telefon: +36-1 312-2516
+36-30 316-0745
E-mail: elfenbein@t-online.hu
info@pehelypaplan.hu
http://www.paplan.hu/galeria.html