2011. április 18., hétfő

Budapesti Fesztiválzenekar sajtókommüniké

SI

 Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatója és Körner Tamás ügyvezető igazgató ma sajtótájékoztatón ismertették az együttes 2011/12- es évadjának terveit.

A világ tíz legjobb zenekara közé választott együttes célja változatlanul az, hogy Európa egyik legrangosabb koncertsorozatát kínálja a budapesti közönségnek. A zenekar budapesti programjainak több mint felét Fischer Iván vezényli. Az új évadban is a zenei élet számos meghatározó egyénisége lép fel a zenekarral, olyan nagyszerű művészek, mint a karmester David Zinman, vagy a hegedűs Pinchas Zukerman.

Bemutatkozik a Fesztiválzenekar eredeti hangszereken játszó barokk zenei együttese: a sorozatot a régi zene világhírű szaktekintélye, Reinhard Göbel vezeti. Folytatódik a „Haydn-Mozart plusz” sorozat, amelynek hangversenyeit Takács-Nagy Gábor vezényli, aki a 2012/2013-as évadtól a BFZ első vendégkarmestere lesz. A Művészetek Palotájával közösen immár hetedszer rendezik meg szeptemberben a Budapesti Mahler Ünnepet. Lesz újra „Titok-koncert”, folytatódnak a gyerekek kakaókoncertjei, a „Vasárnapi kamarazene” és a „Kastélykoncert” sorozat. Ismét lesz maraton, amelynek zeneszerzője Mozart lesz. 

Budapest mellett a zenekar fellép Pécsett és Szegeden is. Fischer Iván együttese jövőre három földrész tizenegy országának 41 városába kapott meghívást, köztük New Yorkba, Londonba, Párizsba, Bécsbe, Pekingbe, Münchenbe, Milánóba.

A nagy érdeklődés miatt műsoraik többségét jövőre is háromszor játsszák el. Folytatják a szombat-vasárnap délutáni koncertsorozatot, lehetővé téve, hogy a vidékiek, a családosok és az este nehezen mozdulók is hallhassák a világhírű együttest.

A zenekar a 2011/12-es évadra négyféle bérletet hirdet meg. Újdonság lesz a fiatal, új érdeklődőknek szánt „szupertrió” elnevezésű bérlet. A zenekar több mint 5.000 bérletet kínál, ezek április 21-tól a BFZ titkárságán és az interneten (www.bfz.hu és www.jegymester.hu), május 2-től az ismert jegyirodákban vásárolhatók meg.
 
Budapest, 2011. április 18.

2011. április 6., szerda

Kiállításrendezői ismeretek akkreditált képzés

SI

Kiállításrendezői ismeretek akkreditált képzésre a jelentkezési határidő meghosszabbítva.

A Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus (Nyilvántartási szám: 01-0048-06) a kulturális szakemberek szervezett továbbképzési rendszerében akkreditált 120 órás képzést indít Képző- és iparművészeti kiállításrendezői ismeretek elnevezéssel, melyet az Oktatási és Kulturális Minisztérium Közművelődési Akkreditációs Szakbizottsága az Közm./A/15/2009(X.27) számú határozatával engedélyezett, s melyet a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus dolgozott ki.
A tanfolyam elvégzésével a résztvevők egyszerre tudják teljesíteni a I.2000 (I.14) NKÖM rendeletében előírt kötelezettségeket.
Jelentkezési határidő:  2011. április 18.
A továbbképzés célja: olyan specifikus tudású közművelődési szakemberek képzése, akik jártassági szinten rendeznek különböző műfajú és típusú kiállítást a közművelődési intézményekben vagy más színtereken kialakított bemutatótermekben.
A továbbképzési program célcsoportjai: közművelődési intézmények kiállítással foglalkozó munkatársai, képző és iparművészeti alkotókör vezetők, kisgalériákat működtetők, pedagógusok.
A jelentkezéshez szükséges képesítési követelmény: középfokú iskolai végzettség vagy felsőfokú iskolai végzettség.
A képzés óraszáma: 120 óra
A program négy, 60 órás elméleti tantárgyi egységből áll:
• Kiállítási intézményrendszer, rendezvényszervezési ismeretek,
• Marketing kommunikáció,
• Kiállítás rendezési gyakorlati ismeretei,
• Művészettörténet,
+ 60 óra gyakorlat: Szakmai gyakorlat (önálló) befogadó intézmény által igazolt és szakdolgozattal, vizsgaprezentációval zárt gyakorlati munka.

A képzés tervezett ütemezése: a képzést 2011. április–június hónapokban pénteki (rendkívüli esetben szombati) napokon, 8 alkalommal, Budapesti helyszínen.
Az önálló gyakorlati munka lezárásának tervezett időpontja 2011. szeptember.
A vizsga tervezett időpontja: 2011. október.
Vizsgakövetelmény:
A résztvevő az ismeretek elsajátítását a következőkkel bizonyítja:
- 1 írásbeli dolgozat
- az önálló gyakorlati munka bemutatása a vizsgabizottság előtt (prezentáció formájában).
- szóbeli vizsga
A tanfolyam elvégzéséről szóló igazolás kiadásának feltételei:
• A részvételi díj teljes összegének befizetése,
• A továbbképzésen való jelenlét 75%-ának teljesítése,
• a vizsgakövetelményeknek való sikeres megfelelés.
A képzés ára 80 000 Ft. A képzést minimum 20 fő jelentkezése esetén indítjuk.
A továbbképzés vizsgával zárul, melyről intézményünk Tanúsítvány állít ki.
Jelentkezési határidő:  2011. április 18.
Jelentkezési adatlapot igényelni az alábbi elérhetőségeken lehet:
Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus
Művészeti Programok Főosztálya
Dóri Éva képzőművészeti szakreferens
1011 Budapest, Corvin tér 8.
Tel: 06-1- 225-6033, Fax: 06-1- 225-6030
Budapest, 2011. február 15.
Tananyag és oktatók           Jelentkezési lap

Madrid Budapesten táncol, spanyol táncosok a MU Színházban

SI

Madrid kortárs táncművészete a MU Színházban

„MADRID BAILA EN BUDAPEST"
 a Cervantes Intézet, a madridi Magyar Nagykövetség  és a budapesti Spanyol Nagykövetség rendezvénysorozata a MU Színházban

A Cervantes Intézetben ismertették a madridi táncművészet egyik legnagyobb rendezvényét, melynek alapítója és művészeti igazgatója, Juan de Torres, a fesztivál producere,  Gachi Pisani, a Cervantes Intézet igazgatója, Javier Peréz Bazo és a MU Színház igazgatója, Erős Balázs a két főváros közötti erős kulturális kötelék jelentőségét  hangsúlyozták.

"Madrid … táncol" egy olyan projekt, mely madridi és spanyol táncművészeti szakemberek együttműködésével  született meg, alapítója és művészeti igazgatója Juan de Torres, producere Gachi Pisani. Célja, hogy előmozdítsa és továbbvigye a madridi tánckultúra hagyományait más országokban, új teret biztosítva ezáltal a kultúrák közti párbeszédnek, és egy táncfesztivál formájában, egy nemzeteken átívelő kapcsolatot hozzon létre.
A fesztivál a múltban már nagy sikert aratott: Prágában (2006), Rómában(2007), Varsóban (2008), Buenos Airesben (2009) , és Lisszabonban (2010).
Hatodik alkalommal Budapesten, a soros Európai Elnökség alkalmából kerül megrendezésre, a Cervantes Intézet programsorozataként, 2011. április 5. és 8. között a  Mu Színházban. Mint a korábbi években, úgy most is az előadásokkal párhuzamosan egy workshopon vehetnek részt a helyi táncművészek, a résztvevő madridi társaságok tagjainak vezetésével.
A fesztivál együttműködői: a Spanyol Kormány Miniszterelnök - helyettes Hivatala, a Madridi Autónóm Kormány miniszterelnök-helyettesének, kulturális és sportminiszterének valamint kormányszóvivőjének a Hivatala, Kulturális Minisztérium, az INAEM, a Madridi Önkormányzat, a Madridi Magyar Nagykövetség és a Cervantes Intézet.
Előadások kezdete: 20, 00 óra
Program:
Április 5.  Losdedae: KARGA (Karga)
Április 6.  Daniel Abreu Company: PERRO (A kutya)
Április 7.  Arrieritos: EL SOLLOZO DEL HIERRO (A vas zokogása)
Április 8.   Larumbe Danza: MÁS O MENOS UN DÍA (Majdnem egy nap)
jegyár: 1800 Ft; diák-, nyugdíjas jegy: 1000 Ft
További információ: www.cervantes.huwww.mu.hu


Április 5.
Losdedae: KARGA

* Karga - török szó, jelentése: holló

„Az emberiség legősibb és legerősebb érzése a félelem; a legősibb és legerősebb félelem pedig az ismeretlentől való rettegés.” (Lovecraft)

A táncfelfogásáról közismert Chevi Muraday a Karga c. előadásában új megközelítésben tárja elénk a mozgással való kommunikációt. Egy üres tér és öt táncos, akik mind megtapasztalják saját félelmüket, a megbékélést keresve kísérleteznek az egyre erősődő félelemmel. A Ricardo Miluy által megteremtett hangtáj megfelelő környezetet biztosít arra, hogy a csak ritkán felszínre kerülő titkokra is fény derüljön.

Április 6.
Daniel Abreu Company: PERRO


"A történet egy üres színpadon játszódik, ahol kezdetben csak egyvalaki tartózkodik. Valaki, aki emberi történeteket mesél. Valaki, aki testi és lelki véletlenek folytán született, akárcsak mi mindannyian. A történet egy címmel kezdődik, talán a Perro (Kutya) a legtalálóbb. Tudjuk, hogy a kutya az ember legjobb barátja, ám ez a Perro félúton van a vad és a szelíd, a hűséges és a veszett, az ösztöneb és a kölyök között. Lesznek, akik azt mondják, hogy egy állatról szól, a magányról, valami személyesről... Akiről és amiről szó lesz, az egy személy és egy hely, ahol nincsenek szempillantás alatti magyarázatok, sem igazoló érvek. Ez itt az ösztönösen-intuitíve született össze nem illések terepe. A hétköznapira nincs magyarázat. Az egyedüli látható, vagy legalábbis előre látható eszköz a test. Annak, ami előbb vagy utóbb elhangzik, nincs túl sok értelme, csupán örömet okoz. Újra egyedül állok a színpadon, ám ezúttal mégsem vagyok egészen egyedül, itt vannak a barátaim, vagy éppen nincsenek, és talán csatlakoznak hozzám, és segítenek abban, hogy megmutassam, mit látok az emberekben és mit felejtek el.“
Daniel Abreu

Rendezés és koncepció: Daniel Abreu
Rendezőasszisztens: Igor Calonge
Előadó: Daniel Abreu
Fény és díszlet: Daniel Abreu
Színpadi rendezés: Sergio Garcia
Zene: Max Richter, Piano Magic and Skyphone




Április 7.
Arrieritos: EL SOLLOZO DEL HIERRO

Egy sarokban Josefina Manresa ollóval vagdossa ki az időt és a teret, szabja ki jövőjére és Miguellel való kapcsolatára tervezett ruháját. Se varrógépe, se asztala, se egyéb szerkezete nincs, amivel megtervezhetné a megálmodott mintát, de egyre csak próbálkozik, lelkiismeretesen: amint az ollóval felveszi a megfelelő ritmust, dobogni kezd a sarkával, majd vár, mielőtt újrakezdené…

Az El Sollozo de Hierro (A Vas Sikolya) szerelmi történetét Miguel Hernández és Josefina Manresa kapcsolata ihlette, amelyre egy kor és egy háború is rányomta bélyegét, meghiúsítva a szerelmet. Patricia Torrero és Florencio Campo, Carmen Werner rendezői felügyelete alatt elkészített szuggesztív és bensőséges színpadi változatban tárják elénk szerelmük erőteljes költői oldalát.

Rendezés: Carmen Werner
Koreográfia: Arrieritos
Táncosok: Patricia Torrero y Florencio Campo
Fényterv: Sergio Spinelli
Grafika: Rafael Mejías
Fotó: Marcosgpunto
Cipők: Gallardo
Vezető producer: Elena Santoja
Produkciós manager: Arrieritos


Április 8.
Larumbe Danza: MAS O MENOS UN DÍA

A produkció célja a Juan de Torres-Daniela Merlo rendezői páros 25 éves évfordulójának megünneplése. A Mas o mennos un día (Többé-kevésbé egy nap) egyetemes témát vet fel: a párkapcsolatok témáját, és azt, hogy ez hogyan irányítja az emberek életét. A két rendező több oldalról közelíti meg a párkapcsolat témáját, más-más nézőpontból is megvizsgálták azt. „Körbejártuk a félelmet és az elutasítást, melyeket az a gondolat szül, hogy életünket és szabadságunkat egy másik emberrel osztjuk meg. Találkoztunk olyan helyzetekkel is, amelyekben a kompromisszum átsegíti a párokat a nehézségen, és a kapcsolat folytatódik. Megnéztük, hogyan romlik meg és hogyan áll helyre a párkapcsolat azon problémák hatására, amelyek ezeket az örök karaktereket fenyegetik. Miután tudtuk, hogy ez egy meglehetősen bonyolult és sokoldalú témakör, úgy döntöttünk, mélyrehatóan foglalkozunk vele. Önéletrajzi ihletettségből kiindulva és figyelembe véve az idő (a könyörtelen bíró) múlásának hatását, segítségül hívtuk a humort és a bűnrészességet, hogy rekonstruálhassuk a párkapcsolatokat.“

Az előadás során a néző bekapcsolódik a szereplők párbeszédébe, néha kénytelen is beleszólni.
A darab békés jelenettel zárul, vihar utáni csenddel, kiegyezéssel a fontos dolgokban, és a pár hajlandóságával, hogy folytatják.  
 

2011. április 4., hétfő

Fekete Gyula: Excelsior! új opera a Budapesti Operaházban

SI

Liszt Ferenc mennybemenetele - félkomoly opera két felvonásban

2011. március 18.


·                                 Zeneszerző                                         Fekete Gyula
·                                 Szövegíró                                            Papp András
·                                 Rendező                                              Gothár Péter
·                                 Díszlettervező                                     Gothár Péter
·                                 Jelmeztervező                                    Bujdosó Nóra
·                                 Világítástervező                                 Pető József
·                                 Karmester                                           Kesselyák Gergely
·                                 Liszt                                                      Fekete Attila
·                                 Liszt (prózai szerep)                          Fodor Tamás
·                                 Carolyne hercegné                           Mester Viktória
·                                 Áprádházi Szent Erzsébet                               Kertesi Ingrid
·                                 Hohenlohe kardinális                       Kovács Annamária
·                                 IX. Pius                                                 Birta Gábor, Bárány Péter
·                                 Cosima von Bülow                            Frankó Tünde
·                                 Wagner                                                Káldi Kiss András
·                                 Spiridion, Liszt inasa                         Kiss Tivadar
·                                 További előadások:
o                                                        2011. március 20. | vasárnap
o                                                        2011. április 6. | szerda
o                                                        2011. április 10. | vasárnap
o                                                        2011. május 18. | szerda
o                                                        2011. május 20. | péntek
A Budapesti Tavaszi Fesztivál és a Magyar Állami Operaház közös produkciója. Helyszín: a Thália Színház.
           
A Magyar Állami Operaház egyik alapvető feladatának tekinti, hogy kínálatába az operaműfaj különféle korstílusainak lehető legszélesebb spektrumából válogasson alkotásokat. Kiemelten fontos közvetítői szempontnak tekinti, hogy teret és lehetőséget biztosítson a kortárs szerzőknek.
Fekete Gyula A megmentett város című operáját 2002-ben mutatta be az Operaház. A darab karmestere – ahogyan a március 18-ai premieré is – Kesselyák Gergely volt. Az alkotópáros immár második alkalommal vállalkozik operaszínpadi ősbemutató színrevitelére. A darab rendezője Gothár Péter. Az Excelsior! Fekete Gyula és Gothár Péter tízedik közös színpadi munkája. „Pétertől színházat tanulok. Időt, tempót, feszültséget, oldást, eltartást, belemenést, jellemformálást, hatást. Amúgy nem hiszem, hogy zeném „gotháros” volna, egyéni színházi világa utánozhatatlan – még szerencse!” – mondja Fekete Gyula.

Az excelsior szó jelentése: feljebb, magasabbra. Az opera címadója, Papp András szövegíró. „Lisztnek van egy ilyen című prelúdiuma, melyet valószínűleg Longfellow azonos című versének hatására írt. De közvetlenül sem a zenei mű, sem a vers nem jelenik meg az operában (még motívumaiban sem), s a címadást sem ezek a művek indokolták, hanem a latin környezet (a Vatikán mint helyszín) és Liszt spirituális emelkedése.

2011. április 3., vasárnap

Giuseppe Verdi: Macbeth a Magyar Állami Operaházban

Giuseppe Verdi: Macbeth
Opera négy felvonásban, két részben

Bemutató: Magyar Állami Operaház, 2011. március 22.

·                                 Szövegkönyv                            Francesco Maria Piave (Andrea Maffei kiegészítéseivel)
·                                 Magyar nyelvű feliratok             Uhrman György
·                                 Rendező                                   Szinetár Miklós
·                                 Koreográfus                             Nemes Zsófia
·                                 Díszlettervező                           Horgas Péter
·                                 Jelmeztervező                          Velich Rita
·                                 Animáció                                  Cakó Ferenc
·                                 Karigazgató                              Szabó Sipos Máté
·                                 Karmester                                Győriványi Ráth György
·                                 Macbeth                                   Alexandru Agache
·                                 Banquo                                    Fried Péter
·                                 Lady Macbeth                           Lukács Gyöngyi
·                                 Udvarhölgy                              Magyari Eszter
·                                 Macduff                                    Rame Lahaj
·                                 Malcolm                                   Pataki Potyók Dániel
·                                 Macbeth szolgája                      Clementis Tamás
Közreműködik                           PR-Evolution Dance Company
·                                 További előadások
o                                                        2011. március 25. | péntek
o                                                        2011. március 29. | kedd
o                                                        2011. április 3. | vasárnap
o                                                        2011. június 8. | szerda
o                                                        2011. június 11. | szombat
o                                                        2011. június 15. | szerda
o                                                        2011. június 19. | vasárnap




MACBETH: ÚJ SZÍNREVITELBEN, NEMZETKÖZI SZTÁROKKAL A FŐSZEREPBEN


A Magyar Állami Operaház idei bemutatóinak sorában Verdi: Macbeth című operája képviseli a bel canto hagyományokat. A főszerepekben nemzetközi színpadokon is elismert művészeket üdvözölhet a budapesti közönség. A címszerepben Alexandru Agache, a Lady szerepében Lukács Gyöngyi lép színpadra.
Lukács Göngyit az egyik leghitelesebb Verdi-énekesnőként tartja számon az operavilág. Lady Macbeth szerepét, a legnagyobb kihívást jelentő Verdi-figurát a londoni Covent Garden színpadán énekelhette először. Ezt követően az Edinburgh-i Fesztiválon, majd Münchenben, Bécsben, Szöulban, San Franciscóban, Tokióban és Santiagóban is színre lépett a szerepben.
Alexandru Agache a bariton hangfaj szinte összes főszerepét énekelte a világ legnagyobb operaszínpadain.1988-ban mutatkozott be a Covent Garden-ben, ettől kezdve a színház állandó vendége. Fellépett többek közt a milánói Scalában, a firenzei Teatro Comunale-ban, a velencei La Fenice-ben, a veronai Arénában, a bécsi Staatsoper-ben, a párizsi Bastille Operában, a berlini Deutsche Oper-ben és a müncheni Bayerische Staatsoper-ben. A New York-i Metropolitan-ben 1999-ben mutatkozott be, azóta ott is visszatérő vendég.
Banquo megformálójaként az Operaház egyik vezető énekesét, Fried Pétert láthatják. Nemzetközileg elismert opera-, oratórium- és hangversenyénekes. A legnagyobb fesztiválok és a leghíresebb operaszínpadok vendége; sikerrel szerepelt Európa számos országában, Amerikában, Kanadában és a Távol-Keleten. Fried Péter basszus operaszerepek mellett gyakran énekel kortárs műveket is.
A produkciót Szinetár Miklós rendezi. Vezényel: Győriványi Ráth György.


Szinetár Miklós gondolatai A végzet drámája című interjúból.
A teljes beszélgetés a produkció műsorfüzetében olvasható, a szerző: Fazekas Gergely.


A darabbal való foglalkozás során egyértelművé vált számomra, hogy olyan alapkérdések rejlenek a vérgőzös dráma mélyén, amelyeket érdemes ma a színpadon a felszínre hozni. Olyan kérdések, amelyek a 20. század folyamán mindvégig aktuálisak voltak, s ma is azok. Hogy milyen mértékben határozza meg az életünket az adott helyzet, amelybe beleszületünk, hogy mennyire kiszámíthatatlan irányokba sodorhatnak bennünket a körülöttünk és velünk zajló események.
Számomra a darab arról – vagy inkább: arról is – szól, hogy az ember a politikában, a hatalomban, a magánéletében is végtelenül kiszolgáltatott. Részben persze azt csináljuk, amit akarunk – legalábbis úgy hisszük –, de legalább ilyen mértékben azt tesszük, amit diktálnak nekünk.
Rendezésem arról szól, hogy a főszereplő nem más, mint a végzet. Hogy senki sem maga alakítja a saját sorsát, hogy nemcsak rajtunk múlik, milyenek vagyunk, milyenné válunk. Földhöz ragadtan azt mondhatjuk, hogy a körülmények határoznak meg minket, ha felülemelkedünk ezen, azt mondhatjuk, hogy a rajtunk kívül álló felsőbb erők.
Verdi operája két dologban különbözik Shakespeare drámájától, amelyet egyébként hűen követ a szövegkönyv. Egyrészt Verdinél sokkal jelentősebb szerepet játszanak a boszorkányok – vagy démonok –, s ez az én koncepciómat is alapvetően határozta meg. Másrészt pedig – ahogy említettem –, a zene szépsége, a dallamok magával ragadó jellege a főhősök mellé állítanak bennünket, függetlenül attól, hogy milyen bűnökkel terhesek.
Azt szokták mondani, hogy a Macbeth azért tartozik Verdi népszerűtlenebb darabjai közé, mert nincs benne szerelem. Ez badarság. Van benne: Lady és Macbeth között ez egy életre szóló, nagy, szerelmi, erotikus kapcsolat. Erőteljes a közöttük vibráló szexuális vonzerő. … A darab az emberi kapcsolatokról is szól, és nemcsak a szerelemről, hanem arról is, hogy meddig tart a barátság (Banquoé és Macbethé), hogy ki kivel van együtt, ki, mikor és hogyan áll át a másik oldalra, s válik szövetségesből ellenséggé. Ami a mai operajátszás „nagy banalitásait” illeti, tudatosan kerülöm el azt a világdivatot, hogy modern ruhákkal, géppisztolyokkal, aktuális politikai áthallásokkal terheljem meg a művet.
Nagyon fontos számomra, hogy ne legyen az előadásban semmi öncélú, hogy logikusan épüljön fel, értelmes legyen, s főként, hogy aki megnézi az előadást, azt megérintse, megszólítsa Verdi Macbethje.




Először Magyarországon: Rame Lahaj

 Az albán tenor Koszovóban született, 1983-ban. Tanulmányait a Tiranai Művészeti Akadémián végezte. Az elmúlt években számtalan koncertet adott Európa-szerte, illetve az Egyesült Államokban. Több énekversenyen ért el jelentős eredményt, legutóbb 2010-ben a Riccardo Zandonai verseny második helyezettje lett. Ezután debütált Németországban az Eutin Fesztiválon a Traviata Alfredo Germont szerepében. Eddigi pályafutása során olyan művészekkel dolgozott együtt, mint Gustav Kuhn, Vito Maria Brunetti, Saimir Pirgu, vagy Carmen Gonzales. A Magyar Állami Operaházban május 22-én, Macduff szerepében debütál.


Verdi Macbethje
Julian Budden


A Macbeth mint operatéma felmerülése nyilvánvalóan annak volt köszönhető, hogy Verdi egyre szorosabb kapcsolatba került Andrea Maffei lovaggal és körével. Maffei költői és irodalmári ambíciókat táplált; 1845-ben kantáta megírására kérte fel Verdit és őt a Casa de’ Nobili egy tudományos konferencia számára. 1846-ban, az Attila komponálása idején Maffei tanácsokat adott a komponistának; amikor pedig Verdi ősszel vízkúrára ment Recoaróba, Maffei vele tartott. A lovag lelkes shakespeariánus volt, a Macbeth erősen foglalkoztatta, később fordítást is készített belőle, s mint reménybeli librettista, valószínűleg közreműködött valamelyest annak a szokásosnál részletesebb szinposzisnak az elkészítésében, amelyet Verdi Francesco Maria Piavénak, a szövegkönyvírónak küldött a következő levéllel:

Ez a tragédia az emberi szellem egyik legnagyobb alkotása. Ha nem tudunk belőle valami jelentőset létrehozni, legalább csináljunk valami szokatlant. A vázlat világos: eredeti, egyszerű és rövid. Azt javaslom, hogy a sorokat is rövidre vedd, minél rövidebbek, annál hatásosabbak. Csak az első felvonás hosszacska egy kissé, de rajtunk múlik, hogy a számok rövidek legyenek. A verssoraidban, ezt ne felejtsd, egyetlen fölösleges szó ne legyen: minden mondjon valamit, kifinomult dikciót használj, kivéve a boszorkányok kórusát, amelynek közönségesnek, ugyanakkor bizarrnak és eredetinek kell lennie. Amint elkészültél az egész introduzionéval, kérlek, küldd el; mindössze négy rövidke jelenetből áll, amelyekhez csak néhány sorra van szükség. Mihelyt megvan a bevezetés, annyi időt hagyok neked, amennyit akarsz, mert a fejemben van már az egésznek a karaktere és látom az alapszíneit, mintha csak kész volna a szövegkönyv.
Mihelyt kész lett a szövegkönyv, Verdi féktelen haraggal támadt librettistájára: „Ó persze, a legkevésbé sem hibáztál, kivéve hogy hihetetlenül hanyagul bántál a két utolsó felvonással. De sebaj! Szent András [Andrea Maffei] segítségedre és az enyémre sietett. De főleg az enyémre, mert, ha őszinte akarok lenni, képtelen lettem volna megzenésíteni őket, és láthatod, milyen csávába kerültem volna. Most rendben van a dolog, de csaknem mindent meg kellett változtatni.” A boszorkányok kórusát és az alvajáró jelenetet Maffei teljes egészében újraírta. Hogy ezen kívül pontosan mit érintett a változtatás, azt már sosem tudjuk meg, mindenesetre elegendő volt ahhoz, hogy Verdit arra késztesse, hogy levegye Piave nevét a címlapról, amelyen ily módon egyáltalán nem szerepelt librettista. Maffei aranyórát kapott jutalmul; Verdi mindazonáltal kifizette Piave teljes honoráriumát, bár az egész ügyről legvégül annyit írt: „Biztosíthatlak, hogy a világ minden aranyáért sem kellene a darabod.”
Általában a szövegkönyvíró feladata volt, hogy megadja az utasításokat az igazgatóságnak a rendezésre vonatkozóan, Lanari azonban messze nem találta elég részletesnek Piave útmutatásait. Valójában Verdi kezdettől fogva kapcsolatban állt Lanarival és unszolta, hogy ne sajnálja a pénzt, főképp ami a kórust és a színházi gépezetet illeti.

(1973)

Rácz Judit fordítása

Verdi Macbethje Pesten
Fazekas Gergely

Az első magyarországi Verdi-bemutatót 1846. augusztus 6-án tartották: Luigi de Bezzi vezetésével egy olasz társulat adta elő a Nemzeti Színházban az Ernanit, majd három héttel később, augusztus 26-án a Nabuccót. E két darab szűk fél évvel később már a Nemzeti Színház saját produkciójában került színre, magyar nyelven, Egressy Béni fordításában, fordított sorrendben: elsőként a Nabucco (1847. január 2.), majd az Ernani (1847. február 3.). Az Erkel Ferenc vezette színház ettől kezdve rendszeresen tűzött műsorára Verdi-operákat. A következő darab a Macbeth volt, a zeneszerző legfrissebb műve, amelyet 1848. február 26-án, alig egy évvel a firenzei ősbemutatót követően mutattak be Pesten. A címszerepet Giovanni Reina énekelte, akit Bezzi társulatában ismert meg a pesti közönség, s 1847-től a Német Színház társulatához tartozott. Lady Macbeth szerepében pedig a korai magyar operajátszás első számú primadonnája, Schodelné Klein Rozália volt látható.
És valóban: magyarországi bemutatójának évében a Macbeth meglehetős sikerrel ment a Nemzeti Színház műsorán. Tizenhétszer adták, ami különösen annak fényében rendkívüli, hogy a szabadságharc miatt hetekig szüneteltek a színházi előadások. 1849 őszén Erkel újra elővette a darabot, amely ebben az évadban további hat előadást ért meg. A cenzúra kihúzatta a librettóból – elsősorban az utolsó felvonás nyitó kórusából – azokat a szöveghelyeket, amelyek az elnyomott hazára vonatkoztak. A „szegény hazám” így lett „kedves hazám”, az „elnyomott hon” pedig „elárvult hon”. 1850-ben négyszer játszották a darabot, s ekkor búcsúzott a színpadtól, Lady Macbeth szerepével, a legendás Schodelné.
1860-ban ismét négy alkalommal adták a Macbethet, új szereposztásban. A címszerepet Simon Gusztáv alakította, a Ladyt az olasz szoprán, Anna Carina. Amikor 1864-ben Erkel újra műsorra tűzte a darabot, a németes orientációjú Zenészeti Lapok, amely élesen kritizálta Erkel Verdi-központú műsorpolitikáját, nem kímélte az operát.
A következő évadban még néhányszor játszották a Macbethet, a címszerepben Füredi Mihállyal, s bár a „progresszív” kritika ezúttal sem mutatott lelkesedést, a Zenészeti Lapok december 15-ei beszámolója arra utal, hogy az előadást szerette a közönség: a Macduffot alakító „Luigi Ceresa úr ez úttal is egy ízben úgy fültövön vágta a közönséget, hogy lehetetlen volt nem mosolyogni a nagy éljen-en!”.
Verdi Macbethjének magyarországi fogadtatástörténetében az 1860-as és az 1960-as évek közötti évszázad eseménytelenül telt, ha eltekintünk attól, hogy 1948-ban a Tóth Aladár vezette Operaház szerette volna újra bemutatnia a darabot, költségvetési okokból azonban végül elvetették a tervet. 1961. április 30-án került színre újra a Macbeth Pesten – az Andrássy úti Operaház színpadán először –, Mikó András rendezésében, a magyar közönség számára ekkor még alig ismert Lamberto Gardelli dirigálásával, akinek ez volt a második magyarországi produkciója. Az előadás nagy sikert aratott, a kritikák mindenekelőtt az olasz maestro érdemeit zengték, s a két szereposztás címszereplőit, Melis Györgyöt és Radnai Györgyöt dicsérték, de a két Ladyt, Takács Paulát és Mátyás Máriát is megfelelőnek találták a különleges elvárásokat támasztó szerepben (a produkciót 1973-ban az Erkel Színházban újították fel a két főszerepben Kasza Katalinnal és Miller Lajossal, Lukács Ervin zenei vezetésével).
Magyarországi története során harmadik alkalommal 2002-ben mutatták be új színrevitelben a darabot. Az előadás a Római Operaház 1995-ös produkciójának átvétele volt, vagyis a hármas szereposztás (Macbeth: Yasuo Horiuchi, Kálmándi Mihály, Massányi Viktor; Lady Macbeth: Lukács Gyöngyi, Fekete Veronika, Rálik Szilvia) a német Henning Brockhaus rendezését követte az Andrássy úti színpadon. Tekintettel az 1960-as és 1970-es évek Macbeth előadásaira, különösképpen pedig a darab viszonylag könnyen hozzáférhető DVD- és CD-felvételeire (lásd Fodor Géza áttekintését a Muzsika 2006. novemberi számában), Verdi Macbethje a 21. század elején már nem hatott a felfedezés erejével. Vagy talán pontosabb úgy fogalmazni, hogy éppen annyi felfedeznivalót kínált a mű, s kínál a 2011-es új színrevitelben is, mint a nyugati zene történetének bármely kanonizált remekműve.


Julian Budden: The operas of Verdi. I. kötet: From Oberto to Rigoletto. Washington: Praeger, 1973, 269–280.

A Bánk bán ősváltozatát adta ki lemezen az Operaház

SI

 A Magyar Állami Operaház az Erkel-mű bemutatásának 150. évfordulójára háromlemezes CD-felvételt adott ki. A kiadvány a Bánk bán ősváltozatának zenei anyagát örökíti meg – azt a változatot, amely a szerző születésének 200. évfordulója alkalmából 2010. november 6-án és 7-én, több mint hetven év után csendült fel újra az Operaházban.
A bemutató évfordulójára készült lemezfelvételen a Magyar Állami Operaház zenekara, kórusa és magánénekes művészei hallhatók: Bándi János, Kertesi Ingrid, Lukács Gyöngyi, Fekete Attila, Kálmándy Mihály, Perencz Béla, Busa Tamás, Szegedi Csaba és Beöthy-Kiss László. Vezényel: Héja Domonkos.
A Bánk bán Erkel Ferenc legközismertebb operája. A teljes mű bemutatója 1861. március 9-én, tehát idén éppen 150 esztendeje volt a Nemzeti Színházban. Az Operaház megnyitó díszelőadásának műsorán, 1884. szeptember 27-én csupán a mű első felvonása szerepelt, a teljes operát néhány nappal később, október 1-jén adták elő, s azóta a dalszínház repertoárjának állandó darabja.